Az Elfújta a szél filmváltozata sok szempontból különleges alkotás, és számos rekord is fűződik hozzá. A Margaret Mitchell 1936-ban megjelent, Pulitzer-díjas regényén alapuló film jogait David O. Selznick producer egy hónappal a kiadás után addig példa nélküli áron, 50 ezer dollárért vette meg az   [>>>]

Az Elfújta a szél filmváltozata sok szempontból különleges alkotás, és számos rekord is fűződik hozzá. A Margaret Mitchell 1936-ban megjelent, Pulitzer-díjas regényén alapuló film jogait David O. Selznick producer egy hónappal a kiadás után addig példa nélküli áron, 50 ezer dollárért vette meg az írónőtől. A filmet 1938 decemberében kezdték forgatni Atlantában, sokáig azonban - tudatos marketingfogásként - titkolták, hogy ki játssza el Scarlett O'Hara szerepét. A válogatás során ezernégyszáz színésznőt hallgattak meg, végül az akkor még szinte teljesen ismeretlen Vivien Leigh-re esett a választás, Rhett Butler szerepét pedig Clark Gable kapta. Az MGM égisze alatt készült filmet közel két éven keresztül forgatták, gyakran kaotikus körülmények között, és a munkálatok során három rendező is dolgozott rajta. Kezdetben George Cukor volt a rendező, ő azonban összekülönbözött mind Selznickkel, mind Gable-lel, így felmondott, és Victor Fleming fejezte be a filmet (az ő neve került a stáblistára is), de rövid időre Sam Wood vezette a forgatást, sőt egy jelenet felvételénél Alfred Hitchcock volt a direktor. A rekordhosszú forgatási időhöz soha nem látott költségvetés is társult: a büdzsé négymillió dollárnál zárult, aminek jelentős része William Cameron Menzies szemkápráztató díszleteire ment el, nem beszélve a két főszereplő gázsijáról, valamint a több száz színész tiszteletdíjáról. Az 1939. december 15-én bemutatott film rekordhosszúságú lett a maga 222 percnyi játékidejével, ám nemcsak, hogy behozta a költségeit, de néhány hónap alatt 10 millió dollár bevételt ért el. Tizenöt Oscar-jelöléséből tízet díjra váltott, köztük első színes filmként a legjobb film, a rendező, a forgatókönyv, a férfi és női főszereplő díját, Menzies különdíjban részesült a színekért, valamint Hattie McDaniel az első színes bőrű színésznőként Oscar-díjat nyert a házvezetőnő Mammy szerepéért (igaz, trükközni kellett, hogy fekete nőként egyáltalán bejusson a díjátadóra). Ennek a filmnek az elkészültét mutatja be a francia szerző regénye. François-Guillaume Lorrain számos dokumentumot felhasználva, hitelesen mutatja be az előkészületeket, a szerzői jogok megszerzésétől a forgatókönyv és a díszletek elkészültén át az első csapóig, a szerelmi drámákkal, botrányokkal tarkított, számos filmes bravúrral szolgáló forgatást, a bemutatót és a fogadtatást, na és persze az Oscar-díj átadóját, amelyet azonban az európai háborús események némiképp beárnyékoltak. A Hollywood aranykorának és halhatatlan figuráinak is emléket állító regény vélhetően sokakat érdekelni fog. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]