A sztárpszichiáter új könyvében sokakat érdeklő kérdések tömegét teszi föl: magyarnak lenni vagy annak látszani; hová lett a magyar virtus; milyen a búvalbélelt és a melldöngető magyar; miért van a magyarok között oly sok depressziós, önsorsrontó, alkoholista és szuicid hajlamú ember? Ezekhez   [>>>]

A sztárpszichiáter új könyvében sokakat érdeklő kérdések tömegét teszi föl: magyarnak lenni vagy annak látszani; hová lett a magyar virtus; milyen a búvalbélelt és a melldöngető magyar; miért van a magyarok között oly sok depressziós, önsorsrontó, alkoholista és szuicid hajlamú ember? Ezekhez hasonló sok-sok kérdést feszeget Csernus Imre a tőle megszokott keresetlen, ám roppant olvasmányos, helyenként anekdotázó stílusban, miközben kötet közel negyedszáz fejezetében megalkotja a magyar ember "tipológiáját". Első kategóriája a büszke magyar, akivel szembeállítja a történelmi bűntudatot érzőt, majd megjegyzi, a nemzeti büszkeség egyik leggyakoribb megnyilvánulása a sportsikerek alkalmával történő érzelmi kitörés. Beszél arról, hogy a külföldiek milyennek látják a magyarokat: gyakran unalmasnak - mondja. Számol a történelmi sikertelenségek máig húzódó lelki hatásaival, hiszen a sikeresség vagy sikertelenség nagyon fontos identitásképző tényező. Sorra veszi a szavahihető, a tudatos, a találékony, a himnuszéneklő, a példamutató, az ünneplő, az idegenben élő, az őszinte vagy az ízeket élvező magyarok tulajdonságait, jellemvonásait. Csernus Imre kategóriái nem szigorú tudományossággal körülírt fogalmak, definíciók, hanem számos példázatos történet, anekdota, személyes emlék, irodalmi idézet vagy épp szállóige által hitelesített, sztorizós okfejtések. És ezek során sok-sok kérdést vet föl vagy megállapítást tesz. Megállapítja, hogy magyarnak lenni főképp érzelmi kérdés; ám lehet valaki reggel büszke magyar, de ha egész nap rossz élmények érik, estére lelohad a büszkesége. Tudatosítja, hogy az egészséges nemzeti öntudat egyik alapja, ha valaki harmóniában él a környezetével. Fontosnak tartja a pozitív életszemléletet, a felelősségvállalást, mert aki negatív tudattal él, azt csakugyan az ág is húzza. Csernus Imre önéletrajzi eredetű példái azért is érdekesek és hitelesek, mert Délvidéken született, 18 évesen telepedett át Magyarországra, így átélte a kisebbségi sorsot is, meg a többséghez tartozás érzését is. Gyakran példálózik külföldi tapasztalatival, vagy idegenben élő magyarok vallomásaival. Ezzel együtt törekszik kézzelfogható, konkrét magyarázatokat adni arra a kérdésre: ki a magyar, milyen ember a magyar? A szerző belletrisztikus stílusban, eleven mesélő kedvvel érvel, figyelmet rabul ejtő történetekkel szemléltet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]