Az iráni emberi jogi aktivista sorstársaival, tizenhárom iráni nővel folytatott interjúbeszélgetésein keresztül mutatja be a nagyvilágnak, hogy milyen embertelen körülmények között tartják fogva az embereket az iráni börtönökben, valamint hogy milyen kegyetlen is lehet a "fehér kínzás, a magánzárka   [>>>]

Az iráni emberi jogi aktivista sorstársaival, tizenhárom iráni nővel folytatott interjúbeszélgetésein keresztül mutatja be a nagyvilágnak, hogy milyen embertelen körülmények között tartják fogva az embereket az iráni börtönökben, valamint hogy milyen kegyetlen is lehet a "fehér kínzás, a magánzárka tudatos és hosszútávú alkalmazása. Nargesz Mohammadi évek óta fogvatartottként él az iráni börtönökben. 2016 májusában Teheránban tizenhat év börtönbüntetésre ítélték, mert egy a halálbüntetést eltörölni szorgalmazó mozgalmat hozott létre. 2020-ban szabadult, de 2021-ben visszakerült a börtönbe, ahol azóta is beszámol a fogva tartott nők bántalmazásáról és magánzárkában tartásáról. Az aktivista 2023-ban megkapta a Nobel-békadíjat, jelenleg is börtönben ül, harminc évre és nyolcvan korbácsütésre ítélték. A kötet megdöbbentő erővel lép az olvasók elé, leleplez, együttérzést kelt, de nem csap át a pátoszba, a szikár tényeket közli, a kegyetlenséget rögzíti. Az interjúk erejét ebben érhetjük tetten igazán. Az elítélt nők között találunk az igazságért síkra szálló újságírókat és riportereket, áttért keresztény hívőket, politikai aktivistákat, az iráni szúfi dervis közösség tagjait, vagyis olyan kisebbségekhez tartozó nőket, akiket a hatalom nem bír elviselni, valamint olyan nőket, akik tenni szeretnének valamit az elnyomó rezsim lebontásáért. A magyar kiadás a The Economist vonatkozó mondatát idézi: "Ha az ajatollahok és verőlegényeik megbuknak, ez a könyv biztosan szerepet fog kapni a büntetőügyükben. A kötet a téma iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható. [<<<]