A felvidéki magyar író második novellagyűjteményében folytatja, amit a debütkötettel elkezdett: szórakoztató, elgondolkodtató történeteket ad át olvasóinak, akik néhány percig elmélázhatnak a karcsú kötettel az ölükben. Forgács Péter nem akar nagyot mondani szövegeivel, nem akarja megváltoztatni,   [>>>]

A felvidéki magyar író második novellagyűjteményében folytatja, amit a debütkötettel elkezdett: szórakoztató, elgondolkodtató történeteket ad át olvasóinak, akik néhány percig elmélázhatnak a karcsú kötettel az ölükben. Forgács Péter nem akar nagyot mondani szövegeivel, nem akarja megváltoztatni, sarkaiból kiforgatni a kortárs prózanyelvet. Fanyar humorral, máskor megengedő iróniával fűszerezett, realista alaphangoltságú szövegeket kapunk a szerzőtől, melyekben egy kis szocialista abszurd (Hajnali hat) szintúgy megtalálható, mint a mágikus realizmus felé történő finom nyitás (Kötelék). Forgács Péter szereplői olykor megszállottan keresnek valamit (például a tökéletes sakkmérkőzést A tökéletes játszma című novellában) vagy szeretnének választ találni a halál misztériumára, a közhelyek mögé nézni az elmúlást és a végső búcsút övező társadalmi színház esetében (Az atlétatrikós halála). Forgács úgy állította össze második kötetét, mint egy megfejtésre váró rejtvényt (a szerző válogatott szintű levelezési sakkozó és keresztrejtvény-szerkesztő), s kiemelt pontokon elhelyezte azokat a nyomokat, amelyekre akár kulcsként is tekinthetünk. A nyitó és a záró novella ugyanis olyan öntükröző, a szerző irodalom- és művészetfelfogására utaló részleteket foglal magában, melyek révén mélyebben is érthetővé válnak Forgács poétikai elvei, az ihletről, a magányról, az alkotás öröméről vallott nézetei. A klasszikus mintát folytató novelláskötet irodalomszerető olvasóknak ajánlható, nem fognak csalódni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]