"A fantasztikumnak napjainkban csak az őrültek házában van a helye, de nem az irodalomban, és orvosok foglalkoznak vele, nem költők." - írta Belinszkij az 1846-ban kiadott regény kapcsán. A kitűnő kritikus ezúttal nagyot tévedett, inkább kollégájának, Nyekraszovnak volt igaza, aki a fiatal   [>>>]

"A fantasztikumnak napjainkban csak az őrültek házában van a helye, de nem az irodalomban, és orvosok foglalkoznak vele, nem költők." - írta Belinszkij az 1846-ban kiadott regény kapcsán. A kitűnő kritikus ezúttal nagyot tévedett, inkább kollégájának, Nyekraszovnak volt igaza, aki a fiatal Dosztojevszkijről így írt: "új Gogol született". Az író ugyan a regény megírása után járta meg a siralomházat, Szibériát, élte át a száműzetést, ámde már e fiatalkori műve is telitalálat. A történet valóban gogoli ihletésű főhősének, Goljadkin úrnak a személyiségét tragikomikus módon az a kétség őrli fel, amit Dosztojevszkij más hősei később mélyen, intellektuális fokon mint választási lehetőséget élnek át rabság és uralkodás között. A bizarrul megkettőzött Goljadkin ezért őse a huszadik század sok regényhősének - az írói képzelet duplázza meg a karaktert, akinek az egyik énje a szerencsétlen kishivatalnok, a másik a sikeres ember tele pénzzel, beteljesült szerelemmel, életkedvvel, kitüntetésekkel. Az író a drámát szinte teljesen belülről ábrázolja, realizmusa úgy villog, hogy irónia és belső megjelenítés teljesen egymásba szövődnek. A regény csúcsa az a jelenet, amikor Goljadkin két énje egymással vitázik, beszélget. A lélektani ihletésű epika remeklése a most új kiadásban megjelenő ksiregény. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]