A huszadik századi magyar irodalomban kevés költőnek volt tragikusabb élete, mint József Attilának, aki nem volt híján tehetségnek és akaratnak, de a sors, a körülmények, a számító irodalmárok és kritikusok, valamint nyughatatlan lelke nem hagyta, hogy kiteljesedhessen. A költő azóta is számos   [>>>]

A huszadik századi magyar irodalomban kevés költőnek volt tragikusabb élete, mint József Attilának, aki nem volt híján tehetségnek és akaratnak, de a sors, a körülmények, a számító irodalmárok és kritikusok, valamint nyughatatlan lelke nem hagyta, hogy kiteljesedhessen. A költő azóta is számos irodalmi mítosz forrása, versein generációk nőttek fel, a politikai tömörülések is magukénak szeretnék tudni alakját. Cselenyák Imre folytatja a neves költő életének regényes megírását, s az első részt követően, melyben az 1910 és 1929 között eltelt éveket mesélte el, egészen a Vágó Mártával történő szakításig, a második kötetben felveszi az elbeszélés fonalát, hogy végigvezesse olvasóit a tragikus utolsó percekig.*** A regény a korabeli dokumentumokra, visszaemlékezésekre, illetve a költő verseire, tanulmányaira és egyéb prózai műveire alapozva rekonstruálja az eseményeket, miközben a korabeli magyar irodalmi nyilvánosság, a kánonképzésben érdekelt erők és ellenerők, illetve az egyre forrongóbb politikai pártok is színre lépnek. A szerző nem csupán József Attila életrajzát, hanem a húszas és harmincas évek magyarországi állapotát is élettel teli módon tárja olvasói elé. Az újabb és újabb elvetélt szerelmek, az újabb versek és kötetek, az irodalmi nyilvánosságban öngyilkossággal is felérő Babits-kritika vagy éppen a kezelések és a róluk árulkodó feljegyzések, és még sorolhatnánk József Attila élete e szakaszának kiemelkedő eseményeit, meghatározó történéseit, de az ismertető helyett jóval beszédesebb maga Cselenyák regénye, melyet - az első részhez hasonlóan - a téma iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]