Derűt és nyugalmat áraszt magából a finn szerzőpáros gyerekkönyve. Az élet nagy kérdésein tűnődő medvék visszatérnek: Mur és Másik arra kíváncsi, hogy hol található a sötétség széle, mikor tűnik el végleg a fény, s vajon a sötétség mindig is körül vette őket (még napközben is) vagy a semmiből   [>>>]

Derűt és nyugalmat áraszt magából a finn szerzőpáros gyerekkönyve. Az élet nagy kérdésein tűnődő medvék visszatérnek: Mur és Másik arra kíváncsi, hogy hol található a sötétség széle, mikor tűnik el végleg a fény, s vajon a sötétség mindig is körül vette őket (még napközben is) vagy a semmiből lépett elő. Kaisa Happonen és Anne Vasko könyve az éjszaka kiismerhetetlenségéről szól, az erdei lények esti és éjszakai kalandjáról, az élet, a napszakok és évszakok örök körforgásáról. Megindítóan szép tanmese e körforgás organikus voltáról. Mur és Másik csodálkozva búcsúztatják az utolsó napsugarakat, majd ahogy beáll a sötétség, Nádiposzáta is rákezd máshoz nem hasonlítható dalára. A zsombékban lakó szárnyas mintha maga csalná elé a Holdat és a csillagokat, varázslatos dala évezredek misztikus emlékezetét sűríti magában. Majd a többi erdőlakó is színre lép: Seregély és Bagoly is a saját útját járja, engedelmeskednek a természet parancsának, az erdő akaratának. A könyv Fa történetével ér véget: már senki sem emlékszik arra az időre, amikor Fa még magoncként állta az elemek támadásait. Éltes faként vett részt az erdő életében, majd lassan elvesztette leveleit, kisebb ágait, látszólag élettelen csonkként állt még sokáig a többi fa között. Végül megadta magát az időnek, kidőlt, de holtában sem tűnt el belőle az élet: mohák és harasztok telepedtek rá, gombák és bogarak lakmároznak belőle, s még egy fiatal luc is kinő korhadó rostjai közül. Az erdőben semmi sem hal meg végleg. Amíg van erdő, van élet. A gyönyörűen illusztrált mesekönyv széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]