Artemisia Gentileschi (1593-1653) olasz festőművésznő a barokk korai korszakában alkotott, Caravaggio egyik legtehetségesebb követőjeként tartja számon az emlékezet. Valódi tehetségét a 20. században ismerte el a művészettörténet, még nem volt kanonikus festő, amikor Anna Banti úgy döntött, hogy   [>>>]

Artemisia Gentileschi (1593-1653) olasz festőművésznő a barokk korai korszakában alkotott, Caravaggio egyik legtehetségesebb követőjeként tartja számon az emlékezet. Valódi tehetségét a 20. században ismerte el a művészettörténet, még nem volt kanonikus festő, amikor Anna Banti úgy döntött, hogy regénye főszereplőjévé teszi. Artemisiáról szóló regénye könyörtelenül érzelmes hangvételű, egy hihetetlenül tehetséges nő alakját rajzolja meg a 17. században, egy olyan korban, amikor a nőket egyáltalán nem fogadta be a művészek közössége, mégis Artemisia volt az első nő, aki végül a Firenzei Művészeti Akadémia tagja lehetett. A regény címszereplője Rómában született, apja, Orazio elismert festő volt, és miután a lány anyja 1605-ben elhunyt, a férfi nem házasodott újra, a 12 éves Artemisia lett a család női központja. Csak akkor hagyhatta el a házat, ha templomba ment, egyébként kortársaihoz hasonlóan visszahúzódó életet élt, miközben veleszületett tehetségét apja mellett tanult mesterséggé formálta. Artemisia talán legismertebb, 17 éves korában készült Zsuzsanna és a vének című, értékes festményén jól felismerhetők Caravaggio stílusjegyei. Aogostino Tassi fiatal festő egy közös munka kapcsán összebarátkozott Orazioval, majd egy napon, amikor az apa otthonától távol dolgozott, Tassi megerőszakolta Artemisiat. A férfit perbe fogták, mindez megalázó helyzetet teremtett a meggyalázott lány számára, mert át kellett élnie az altesti fizikai vizsgálatot, Tassit végül elítélték és száműzték, azonban kapcsolatai segítségével igen hamar visszatérhetett Rómába. Gentileschi a tárgyalás után nem sokkal feleségül ment egy firenzei festőhöz, Pierantonio Stiattesihez, akinek a tehetségét jóval meghaladta Artemisiáé. Úgy tűnik ez nem volt szerelmi házasság, sebtében hozták össze, vélhetően azért, hogy eltereljék a figyelmet a per okozta botrányról. Artemisia ezután tisztes házasságban élt, négy gyereke született, de csak egy lánya, Prudenzia érte meg a felnőttkort, amikor ő is festő lett. Bár Artemisia grandiózus tehetségéhez nem fért kétség, mégis szüksége volt férfi rokonai segítségére. Gentileschi olyan firenzei kortársakkal barátkozott, mint a csillagász Galilei, vagy a költő, az ifjabb Michelangelo Buonarroti. Ez a ragyogó tehetségű, tiszta jellemű, rendkívüli figyelemre méltó barokk művésznő valójában csak a 20. században került méltó helyére a művészettörténetben. A regényt Susan Sontag értő előszava vezeti be, amelyben szó esik Banti és Gentileschi lélekrokonságáról és a regény megírásának különös körülményeiről is. A tartalmas olvasmányra vágyók igazi értéket vehetnek kezükbe. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]