Márai Sándortól kölcsönözte az ötletet László Ferenc, hogy "bestiáriumba" rendezzen, és így mutasson be harminchárom huszadik századi magyar írót. "A magyar bestiárium különlegességei ők" - írja Márai, s mint általában az effajta leírásokban, úgy itt is helyet kaptak kevéssé ismert "példányok" is.   [>>>]

Márai Sándortól kölcsönözte az ötletet László Ferenc, hogy "bestiáriumba" rendezzen, és így mutasson be harminchárom huszadik századi magyar írót. "A magyar bestiárium különlegességei ők" - írja Márai, s mint általában az effajta leírásokban, úgy itt is helyet kaptak kevéssé ismert "példányok" is. Sőt, a szerző ez alkalommal kifejezetten rájuk koncentrál, így olyan alkotók pályaképét és portréját skicceli fel, akiket manapság nem sorolunk a magyar irodalom élvonalába - mindazonáltal érdemesek arra, hogy emlékezzünk rájuk. Ezzel a szándékkal írta meg könyvét László Ferenc, akinek a célja e literátorok - és így a szekunder magyar irodalmi szféra - könnyed, olvasmányos, sokszor humoros bemutatása volt, rámutatva, hogy bizony ők is lehetnek érdemesek a figyelemre, alakjuk és életművük színesíti és kiteljesíti a magyar irodalmi, kulturális és közélet palettáját. Ábécérendben halad; a sort így "az irodalmi buffó", Abody Béla nyitja meg, és Zilahy Lajos zárja, "a közép- és egyszersmind a másodosztály írója". Kettejük közt pedig olyanokról olvashatunk, mint a költő-humorista Darvas Szilárd; Eötvös Károly, aki kávéházi adomázóként tehetségesebbnek bizonyult, mint íróként; az operett műfajától kísértett Gábor Andor; a dalszövegek szerelmese és a "magyar irodalom legkedvesebb alakja", Heltai Jenő; a sajtómunkásként robotoló Kellér Andor; a szocialista erotikus nagyregény egyetlen hazai művelője, Kovai Lőrinc; Sőtér István, a "félve utált" irodalomtörténész; vagy Tabi László, a "morcos vígjátékíró" - hogy csak párat emeljünk ki közülük. A kiadvány - amely a 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg - elsősorban művelt olvasók irodalom- és kultúrtörténeti csemegéje lehet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]