A zenetörténész szerző kötetének írásai nem egyetlen érdeklődő vagy olvasói réteghez szólnak, hiszen van köztük olvasmányos ismeretterjesztő cikk, esszé és van szaktanulmány, értekezés, dokumentáció-katalógus. Ami közös bennük, az a kor és a helyszín, a 19. századi Pest-Buda és zenei élete. Az első   [>>>]

A zenetörténész szerző kötetének írásai nem egyetlen érdeklődő vagy olvasói réteghez szólnak, hiszen van köztük olvasmányos ismeretterjesztő cikk, esszé és van szaktanulmány, értekezés, dokumentáció-katalógus. Ami közös bennük, az a kor és a helyszín, a 19. századi Pest-Buda és zenei élete. Az első írás (Jeles napok a Pesti Vigadó zenei múltjából Liszttől Erkelen át Bartókig) az épület 1833. évi átadásától a szabadságharc utáni újjáépítésén át követi az épületben megtartott nagyszabású zenei rendezvények históriáját, amelyek főszereplői között volt Johannes Brahms, Erkel Ferenc, Smetana, Dohnányi Ernő, Bartók, Kodály, Pablo Casals. Nem csak koncertek, országos bálok, diplomáciai fogadások, politikai rendezvények helyszíne is volt a Feszl Frigyes tervezte impozáns épület. Terjedelmes tanulmány (Johannes Brahms és Budapest) adja közre a német romantikus zeneszerző budapesti föllépéseinek krónikáját. A szerző hangversenynaptár-szerűen dolgozza föl Brahms itteni föllépéseit, a korabeli kritika vélekedéseinek részleteivel tűzdelten. A következő fejezet 116 tételes forrásjegyzék a bécsi Gesselschaft der Musikfreunde hetvenezres katalógusából kiválogatott, Brahmsra vonatkozó zeneműnyomtatványok hungarica állományáról. A szerző pontos könyvészeti leírást ad a magyar vonatkozású anyagról, néhány kottaoldal és címlap fakszimiléjével kísérten. Következő dolgozatában a magyarsággal rokonszenvező, Hamburgból Bécsbe elszármazott, Budapesten gyakran megforduló Brahms, a Magyar táncok komponistája hagyatékának magyar vonatkozású anyagai fölött tart szemlét, utalásokkal azokra a magyaros zenei motívumokra, illetve forrásaikra, amelyek a mester életművében föltűnnek. Portrétanulmányban mutatja be Arany János muzsikus barátját, a Brahmsszal is kapcsolatban álló Bartalus Istvánt (1821-1899). Szintén arcképvázlat olvasható Mátray-Róthkrepf Gábor zenekutatóról, illetve Egressy Béniről, a Szózat megzenésítőjéről, pontosabban arról, hogy az első magyar zenei szaklap (Zenészeti Lapok, 1860-1867) miként emlékezett meg e művéről. Bár a kötet írásai számos témát többféle módon dolgoznak föl, mind a forrásjegyzékek, mind az értekezések, mind az ismeretterjesztő vagy portrécikkek pontos képet adnak a 19. századi magyar főváros zenei életéről. A kiadvány Budapesten fontos helyismereti műnek számít. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]