Sándor Iván az arc nélküli hatalom szorításában vergődő modern társadalmak nyomasztó egzisztenciális tapasztalatainak ad teret legújabb regényében, amely tematikusan, radikális és egyben figyelmeztető gondolatiságával szépen illeszkedik a szerző korábbi művei által kijelölt mintázatba (legutóbb a   [>>>]

Sándor Iván az arc nélküli hatalom szorításában vergődő modern társadalmak nyomasztó egzisztenciális tapasztalatainak ad teret legújabb regényében, amely tematikusan, radikális és egyben figyelmeztető gondolatiságával szépen illeszkedik a szerző korábbi művei által kijelölt mintázatba (legutóbb a Tiltott terület című regényében pendített meg hasonló húrokat): sötét képet fest a kortárs és a leendő társadalomról, melyben élni kényszerülünk, de könyve nem esik a direkt politizálás, a didaktikus tézisek kihangosításának csapdájába. Allegorikus alakjai a konkrét és a lebegtetett között oszcillálnak, az olvasó számára ismerős helyzetek és figurák mégis képesek az általánost is színre vinni. A regény a magyar társadalom és az azt uraló párt helyzetét, a gondolkodó művész és értelmiségi korlátozott lehetőségeit, illetve a tudáshoz, az információhoz való megváltozott viszonyulást bogozza ki. A történet főszereplője egy frissen diplomázott bölcsész-informatikus, aki a megszorítások miatt nem tud egyetemi karrierbe kezdeni, helyette egy online portál tudósítójaként kerül a kortárs színházi és politikai élet közepébe. S ahogy a Tudósító is magába sűríti az értelmiség tapasztalatait, úgy a Raktár Teátrum Igazgató-Rendezője a hatalommal és a fennálló társadalmi renddel kritikus művész archetípusaként lép az olvasók elé. A szaggatott, kihagyásokkal dolgozó szöveg a drámák világát is megidézi, az olvasóra van bízva, hogy a szerző által nyitva hagyott kérdésekre választ találjon, maga töltse ki az üres helyeket; Sándor Iván így hív együtt gondolkodásra egy gondolatfosztott korszakban. A regényt széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]