Annie Ernaux életrajzi ihletésű, karcsú regényében maghalt nővére emlékének tükrében mutatja be, milyen nehéz teher volt számára felnőni ezzel a tudattal, mert a szülők emlékezete többnyire elé helyezte Ginette alakját. Az író tíz esztendős volt, amikor egy családi beszélgetés foszlányiból,   [>>>]

Annie Ernaux életrajzi ihletésű, karcsú regényében maghalt nővére emlékének tükrében mutatja be, milyen nehéz teher volt számára felnőni ezzel a tudattal, mert a szülők emlékezete többnyire elé helyezte Ginette alakját. Az író tíz esztendős volt, amikor egy családi beszélgetés foszlányiból, véletlenül tudomására jutott, hogy mielőtt ő megszületett volna, meghalt a nővére. Ez a tény eddigi életét is meghatározta, de a kislány nem volt tudatában, mi lehet a gyökere annak, hogy valamiféle megmagyarázhatatlan távolságtartással kezelték őt a szülei. 2011-ben Annie levelet írt a soha nem ismert nővérének, Ginette-nek. Ezeknek a soroknak fájdalmas érzéseiből bomlik ki A másik lány alakja. Gyötrődve, nehezen tudja megrajzolni testvére képet: De nem vagy a testvérem, soha nem voltál. Nem játszottunk, nem ettünk, nem aludtunk együtt. Soha meg nem érintettelek vagy öleltelek, mégis a soha nem ismert halott testvér emlékével kellett együtt élnie. Abban a tudatban, hogy egyke, sokáig álomvilágban töltötte napjait, mindaddig a percig, amíg ki nem derült számára a család és a szülei által évtizedig elhallgatott igazság. A kislány tudatában volt, milyen előnyökkel jár, hogy egyedüli gyermek, ráadásul nővére halála után mindenki féltette, óvta és kényeztette őt. Édesapja boldog, anyja pedig jó embert akart nevelni belőle, de vajon lehet-e egy sokáig elhallgatott titok árnyékában beváltani ezeket a szülői elvárásokat? Egy végtelenül érzékeny lélek rezignált, halk hangú vallomása a kötet, amelyben az író mintegy terápiaként dolgozza fel elvesztett testvére emlékét, ebben a címzetthez soha el nem jutó levélben. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]