A Fehér tenger folytatása a híres norvég író Láthatatlanok című művének; ezúttal a főszereplő az egykori kislány, az immár harmincas évei végén járó Ingrid, aki egyedül maradt Barroy szigetén, a németek megszállta Norvégia partvidékén. Az előző kötetben a Barroy család és a természet viszonyáról   [>>>]

A Fehér tenger folytatása a híres norvég író Láthatatlanok című művének; ezúttal a főszereplő az egykori kislány, az immár harmincas évei végén járó Ingrid, aki egyedül maradt Barroy szigetén, a németek megszállta Norvégia partvidékén. Az előző kötetben a Barroy család és a természet viszonyáról beszélt az író, ezúttal Ingrid és az emberek kapcsolatáról. A magányos nő, aki időnként maga is halászik, egy halfeldolgozó üzemben dolgozik, egy nap, otthona közelében a partra kisodródott holttesteket talál. A számos hulla között azonban ráakad egy még élő, ám megcsonkított fiatalemberre, akit hazacipel, gonddal ápol, táplál, akiről úgy gondoskodik, mint egy anya a beteg gyermekéről. Amikor a fiatalember megerősödik, és beszélni is tud, kiderül, hogy német hadifogságból szökött szovjet katona, Alekszandr Leningrádból. A nő, noha alig értik egymást, társra lel a fiúban, ám sokáig nem bujtathatja. Ezért amikor Alekszandr fölépül, egy csónakot ad neki, hogy hazaszökhessen. A magányos Ingrid e kietlen vidéken férfias életet él; egyik szigetről a másikra evez, halászik, a halfeldolgozóban dolgozik; nem ismer nehézséget, helytáll minden helyzetben. Földrajzi okokból a társadalom perifériáján él, és ugyan vannak ismerősei, távolban élő rokonai, de igazán bensőséges viszonya a tengerrel, a zord természettel van. Roy Jacobsen szikár, szűkszavú, szinte csupasz stílusban ír a szürke hétköznapok egyhangúságáról, az időjárás kegyetlenségéről, a fizikai erőfeszítésekről, az egyáltalán nem komfortos életkörülményekről, a magányos nő kemény életéről, amelyet alig észrevehetően keretez a társadalom és a történelem. Ingrid minden napja magányos küzdelem a zord élettel. Ebben a sötét, hideg, szeles, viharos világban minden emberi dolognak - akárcsak egy kávé megfőzésének - aránytalanul megnő a jelentősége. Az apróságok szuggesztív megjelenítésével remekel az író, meg azzal, hogy a látszólag kapcsolatokat nélkülöző, kemény életű, szinte férfias nő miként hoz életveszélyes áldozatot egy félholt ismeretlenért. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]