A japán irodalom alkotóinak különleges védjegye, hogy szinte valamennyien légies könnyedséggel ábrázolják az élet és a halál közötti átmenetet, miközben manírok nélküli, lényegi kérdések manifesztálódnak a regényeikben. A mostani történet írója is ezeknek a szerzőknek a sorába tartozik, amikor egy   [>>>]

A japán irodalom alkotóinak különleges védjegye, hogy szinte valamennyien légies könnyedséggel ábrázolják az élet és a halál közötti átmenetet, miközben manírok nélküli, lényegi kérdések manifesztálódnak a regényeikben. A mostani történet írója is ezeknek a szerzőknek a sorába tartozik, amikor egy fotóstúdió alkotójának, Hiraszakának a fényképein keresztül vezeti vissza a túlvilágra készülőket az élettel teli múltba. A közvélekedés szerint halálunk pillanatában lepereg előttünk életünk filmje. Ennek a filmnek a kockáit Hiraszaka készítette el, akinek többszáz fotója van valamennyi halandóról, és ezeken a képeken az árnyékvilágot elhagyni készülők életének egy-egy fontos jelenete látható. A fotóművész stúdiója a kapu, amelyen átlépnek a halandók az öröklét mezsgyéjére. A túlvilágba belépés feltétele az, hogy mindenkinek ki kell választania a fényképész többszáz képe közül azt a néhányat, amelyen létének legmeghatározóbb, legemlékezetesebb pillanatát örökítette meg Hiraszaka. Mindenki életében vannak azonban olyan fontos események, amelyek valami miatt nem kerültek fotópapírra vagy, ha le is fényképezte azokat a mester, megsérültek és már nem kivehetők rajta az egykori jelentős pillanatok. Ebben az esetben Hiraszaka kísérője lesz ügyfeleinek, akikkel visszautazik a múltba, hogy utólag lefotózza a túlvilágra készülők számára pótolhatatlan pillanatokat, amelyet azok most ismét átélhetnek. Sokan úgy vélik, nem csináltak semmi fontosat életükben, de ekkor a fényképész az árnylámpásával bevilágítja múltjukat, melynek fényében kiderül, hogy valójában nagyon is jelentős volt, hogy éltek. Egy szabályt azonban mindenkinek be kell tartania, nem avatkozhatnak be a múlt eseményeibe, nem alakíthatják kedvük szerint a valamikori történéseket. Híragi Szanaka leheletfinom könnyedséggel, meghatóan, de mindenfajta olcsó érzelgősséget mellőzve mesél az élet és halál mezsgyéjét átlépni készülő emberek emlékképeinek kivetülésében látható hétköznapi történésekről, miközben ezekben, az életüket meghatározó emlékképeknek a fényében körvonalazódik a jellemük is. Értékes, élvezetes, ajánlásra érdemes olvasmány, amely arról mesél az olvasónak, úgy kellene élnünk, hogy a halálunk pillanatában a legjobb film peregjen le a szemünk előtt... "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]