A kötet címében szereplő Villa Deodati egy elegáns kastély a Genfi-tó partján, ezt bérelte ki 1816-ban George Gordon Byron, ugyanekkor a közeli épületben lakott Byron orvosa, a szintén tollforgató John William Polidori, továbbá a költő Percy Bysshe Shelley és szerelmese, későbbi felesége, a   [>>>]

A kötet címében szereplő Villa Deodati egy elegáns kastély a Genfi-tó partján, ezt bérelte ki 1816-ban George Gordon Byron, ugyanekkor a közeli épületben lakott Byron orvosa, a szintén tollforgató John William Polidori, továbbá a költő Percy Bysshe Shelley és szerelmese, későbbi felesége, a regényíró Mary Shelley. Papp Attila Zsolt szemében a Villa Deodati a romantika születési helye, innét származik mindaz, amint romantikus irodalomként ? általánosítva: a múlt értékeként ? tartunk számon. Így aztán kötete nagyobb részében ezt a kort, ezt a szellemet idézi meg, olykor Mary Shelley bőrébe bújva. Csakhogy a rendkívüli atmoszférateremtéssel megáldott erdélyi költő nem egyszerűen visszaálmodja magát a 19. század első évtizedeibe, a Genfi-tó partjára, hanem összekötő szálakat gombolyít a romantika kezdete és a kortárs rockzene, az akkori gondolkodás és a mai életérzés közé (A Valamikről). Papp Attila Zsolt a költészetről, halhatatlanságról, a művész öntudatáról szóló gondolatait Mary Shelley nevében fogalmazza meg (Villa Deodati); a Genfi-tó partjáról tekint föl az égre Istent keresve (Genfi zsoltár); oda képzeli Dantét és Arany Jánost, megidézi Byron inspirálóját, Miltont, és újra meg újra Mary Shelley nevében szól (Végül én, Mary Shelley). Ismerteti azt a fiktív levelet, amelyet Byron írt az erdélyi költőnek, kortárs líránk nagyjának, a két esztendeje elhunyt Kovács András Ferencnek (Byron levele KAF-nak). A Genfi-tó partjától eltávolodva, de az irodalmias ihletettség mellett kitartva sorra közli verseit Petőfi, Edgar Allan Poe, Apollinaire, Dante vagy Shakespeare szellemét, hajdani világát idézve. Csakhogy a kolozsvári költő nem egydimenziósan tekint a múltba, hanem folyton szellemi-lelki-kulturális szálakat sző a régmúlt és a mai kor közé. Valahogy így: ?Szókratész sétája, / Cicero kivágott nyelve, Caesar szívében / tőr, Brutus kezében a megszerzett / jogar, címerállatok kóstolgatják / egymást / távozókkal és érkezőkkel? (Városállam). Papp Attila Zsolt úgy támasztja föl a múlt szellemét, hogy az a mai ember számára legyen jelentéses és fontos. Úgy idézi meg évszázadokkal ezelőtti idők atmoszféráját, hogy az érintse meg a ma emberét. Így ír például a velencei Szent Márk térről, mint a múlt jelenben élő relikviájáról (A világ nélkülünk). A kötet versei hatalmas műveltséganyagot hordoznak, a múlt levegőjét árasztják, de mindig jelenérvényűen. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]