Csernus Imre legújabb könyve a szerző halálközeli élményének párlataként megkapó személyességgel, illetve a Csernusra jellemző provokatív éllel közelít a halálhoz, annak elfogadásához, illetve annak 21. századra egyre mélyebben tabusított jelenségéhez. Csernust 2024. július 18-án szállították   [>>>]

Csernus Imre legújabb könyve a szerző halálközeli élményének párlataként megkapó személyességgel, illetve a Csernusra jellemző provokatív éllel közelít a halálhoz, annak elfogadásához, illetve annak 21. századra egyre mélyebben tabusított jelenségéhez. Csernust 2024. július 18-án szállították kórházba stroke-kal. A szerző nem úgy kelt fel aznap, hogy estére kórházba fog kerülni és az általa írt könyv, amit életnek nevezünk, ezen a ponton fejeződik be, ahogy senki sem úgy kel fel, hogy az adott nap lesz az utolsó. A halál kikerült a mindennapi gondolkodásból, nem része a közbeszédnek, viszont mégsem lehet kikerülni. Csernus egyik tézise éppen ide vezet: a modern ember nem akarja tudomásul venni a halált, majd amikor az mégis szembejön vele, elkezd kapkodni, pánikol és értetlenül néz az események elébe. A szerző éppen ezért gondolja úgy, hogy a tudatos készülés, a pillanatok megélése, valamint a személyes hit szerint vezetett élet az, ami fogódzót tud a halálra készülve a halállal szemben adni. A könyv Csernus stroke-élményét, valamint a felépülés stációit ismerteti. A kötet 21 fejezetében olyan témakörök mentén szervezi mondandóját, mint a jelzett halál, az elmúlás, a gyász, az attól való szorongás és a halál elfogadásával is harmonikussá váló élet. Aki ismeri a pszichológus munkásságát, tudja, hogy nyíltan, olykor bántó direktségben, szokatlan nyerseséggel megfogalmazott mondatai végső soron az olvasók testi-lelki jóllétére irányulnak. Csernus utat mutat, miként léphetünk ki az egyre szűkebbé váló komfortzónából. A kötetet a szerző korábbi művei mellé ajánlott beszerzésre és olvasásra. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]