Új regénnyel bővült a Hornby-univerzum: a most eredeti nyelven olvasható Just like you (magyarul: Olyan, mint te) azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint az angol író korábbi, nagy sikerű művei, még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról – és   [>>>]

Új regénnyel bővült a Hornby-univerzum: a most eredeti nyelven olvasható Just like you (magyarul: Olyan, mint te) azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint az angol író korábbi, nagy sikerű művei, még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról – és mellesleg arról is, hogyan élik át a britek a Brexittel járó őrületet. Megszokhattuk, hogy Hornby az elmúlt évtizedekben olyan könyvekkel vált a kortárs (pop)kultúra kultikus szerzőjévé, mint a minden idők legjobb futballkönyveként tálalt Fociláz), az Egy fiúról vagy legismertebb munkája, a lemezbolt-tulajdonos Rob szerelmi életét megéneklő Pop, csajok, satöbbi. Ez utóbbi regény főhősére, Rob Flemingre hajaz a Just like you protagonistája, a huszonkét esztendős, fekete bőrű Joseph (Campbell), aki DJ szeretne lenni, de egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú (fehér) nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban kiállhatatlan, ugyancsak idősödő, szöszi barátnőjével. Lucy (Fairfax) negyvenkettő, elvált, és két kiskamasz fiút, Alt és Dylant neveli angoltanári fizetéséből. Mindketten tudják, hogy semmi értelme a kapcsolatuknak, de a feromonoknak képtelenek ellenállni. Lucy-nek a válás után egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia, aki képbe is kerül Michael Marwood, a neves író személyében, így elkezdődnek a Hornby-féle bonyodalmak a generációs különbség, a család, szülők, barátok véleménye, a kasztszerű társadalmi körök, a lappangó vagy nyílt rasszizmus és az EU-ból való kilépés megrázkódtatása, a megosztottság jegyében. Bár tipikusan brit sztori, az olvasó mégis könnyen magára ismer a csatornán túl is. A szerző rendkívül élvezetesen és szellemesen ír hétköznapi élethelyzetekről, mindenki számára ismerős érzelmekről, mint a barátság, a szerelem, a szakítás vagy a depresszió, miközben történeteit általában olyan környezetbe ágyazza, amihez mindenkinek van valamilyen viszonya. Valószínűleg a filmipar is le fog csapni az újabb opusra. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]