Az író már előző novelláskötetébe is utalt arra, szándéka szerint a mai magyar világot kívánja ábrázolni, olyan plasztikus stílusban, ahogyan arra kedvelt klasszikus francia írója, Faulkner vagy Szabó Dezső mutatott példát. Az élet nem más, mint végtelen szimfónia - hol tompa és rekedt, hol tiszta   [>>>]

Az író már előző novelláskötetébe is utalt arra, szándéka szerint a mai magyar világot kívánja ábrázolni, olyan plasztikus stílusban, ahogyan arra kedvelt klasszikus francia írója, Faulkner vagy Szabó Dezső mutatott példát. Az élet nem más, mint végtelen szimfónia - hol tompa és rekedt, hol tiszta és ragyogó hangokból. Ezzel az idézettel vezeti be három (I. /Magyar/ szimfónia; II. szimfónia; III. /Tragikomikus/ szimfónia) írását Sz. Kovács Péter. Ezek a dallamok közvetítik a lét alapvető kérdéseit, de fontos mondandója van a hétköznapok látszólag eseménytelen világáról, amikor a város hajnali lüktetése, a falu korán kelőinek munka ritmusa (Vidéki capricco; Kerti nyitány) csendül fel a hangversenyen. A dallamok harmóniáját az emberi létezés sokszínűsége a kapcsolatok, a közösségek, vagy éppen a magány, az öregség beszédes csöndje (Hazatérés) adja meg. A szerző kivetít pillanatképeket, miközben életérzéseket közvetít olyan, vélhetően sokak számára ismerős helyzeteket, amelyek az élet lényegét mutatják fel. Mélyenszántó, időnként a világ valóságát fájóan bemutató tételek alkotják ezeket a szimfóniákat, amelyek egyszerre őszinték, gyengédek, időnként kíméletlenek, minden esetben hitelesen pontosak. Esendőségeinek, az öröm, a bánat, a fájdalom, a szeretet, vagy éppen a szeretetnélküliség magánya harmóniába szerveződik, letisztult hangokban értelmeződik ezekben a szimfóniákban, melyeket a karmester biztos kézzel vezényel. A lélektől lélekig vezető hangversenykörúton érdemes követni az elbeszélések íróját, mert tartalmas, értékes órákat élhet át ezalatt az olvasó. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]