A zenei ismeretterjesztő műsorok népszerű televíziós személyisége régóta azon fáradozik, hogy oldja a komolyzenéről folyó diskurzusok merevségét; lefegyverző tudással, megnyerő szellemességgel és lehengerlő humorral vezeti be közönségét a zenetörténet hírességeinek színes panteonjába. Nem csak   [>>>]

A zenei ismeretterjesztő műsorok népszerű televíziós személyisége régóta azon fáradozik, hogy oldja a komolyzenéről folyó diskurzusok merevségét; lefegyverző tudással, megnyerő szellemességgel és lehengerlő humorral vezeti be közönségét a zenetörténet hírességeinek színes panteonjába. Nem csak előadásaival, műsoraival, de könyveivel (Nagy zenészek, nagy szerelmek. A zenetörténet hálószobatitkai, 2023; Muzikális bestiák. Rémes könyv a zenéről, 2024) is fönti célját szándékozik elérni, ahogy ezzel a legújabbal is. Ezúttal a híres zeneszerzők öltözködése a témája, amelyet ő maga haszontalannak minősít az előszóban, viszont ennek ürügyén közelebb vezet a muzsikusok emberi alkatához, számtalan művelődés- és életmódtörténeti adalékot sorol elő, miközben divattörténeti ismeretterjesztést művel, mégpedig a tőle megszokott szellemes, csevegő stílusban. Az első fejezetek a középkor egyházzenei hagyományait elevenítik föl, és miközben leírja a szerzetesek ruházatát, képet ad a kor zenéjéről, így a többszólamúság megjelenéséről. Elmeséli, hogy Leonardo da Vinci Zenész képmása című képének modellje a 15-16. század fordulóján élt kórista fiú volt; beszél a királyi és fejedelmi udvarokról, arról, hogy a katolikus uralkodók a spanyol etikett előírásait követték, és beszél az udvarok zenei életéről. A kötet fejezeteinek címei sokat sejtetően szellemesek: Csuhában; Talárban; Jelmezben; Parókában; Lezseren; Elegánsan; Selyemben; Díszmagyarban stb., miközben a szerző korántsem csak a zenészek öltözködéséről vagy a korabeli viseletekről szól, hanem az adott korszak és térség művelődés- és életmódtörténetének érdekességeit is számolatlanul adja elő. Megtudjuk, hogy Joseph Haydn szerény megjelenésű ember volt; Beethoven kifejezetten hanyagul öltözött, ráadásul nehézkesen mozgott. Friedrick Wieck német zongoratanár ürügyén a 19. század gyászruháiról beszél, említi Liszt Ferenc reverendára emlékeztető ruházatát, és Richard Wagner excentrikus megjelenését, leírja Bartók Béla egyszerű és praktikus darabokból álló ruhatárát. A tematikus fejezetek mindegyike ráhangoló, érdeklődést keltő, kedvcsináló bevezetővel kezdődik, ezután jön a szerző szellemes stílusú előadása, amelyet idézetek sokasága szemléltet, és amelyeket rövidke lexikoncikkek egészítenek ki. Ráadásként a fejezetekhez egy-egy QR-kód is tartozik, amelyek segítségével kiegészítő érdekességekkel is megismerkedhet a továbbiak iránt érdeklődő olvasó. A kötet legalább olyan mértékben művelődés-, életmódtörténeti jelentőségű, amilyen mértékben zenetörténeti és divattörténeti, végül is életrajzi jellegű érdekességgyűjtemény. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]