Moa Herngren trilógiájának harmadik darabját tartja kezében az olvasó. Bár a történetek (A válás, Az anyós) nem függnek össze, mindegyikben a családi kötelékek rejtett hálózatát, dinamikáját vizsgálja az író. Apjuk halála után a három testvér, Ullis, Andrea és Rasmus gyermekkori otthonukban   [>>>]

Moa Herngren trilógiájának harmadik darabját tartja kezében az olvasó. Bár a történetek (A válás, Az anyós) nem függnek össze, mindegyikben a családi kötelékek rejtett hálózatát, dinamikáját vizsgálja az író. Apjuk halála után a három testvér, Ullis, Andrea és Rasmus gyermekkori otthonukban találkoznak újra. Éppen az édesanyjuk születésnapja van, és a helyzet komorsága ellenére igyekeznek megünnepelni az asszonyt. A középső lány, Andrea érzékelhetően mindent megtesz azért, hogy közel kerüljön családjához, gyermekként nagyon irigyelte, hogy édesanyja és nővére, Ullis között mindig milyen bensőséges kapcsolat volt. Azonban úgy tűnik, minden próbálkozása, erőfeszítése ellenére, most is kirekesztve érzi magát. Ullis meggyőződése, hogy a húga, apjuk kiválasztottja, szeme fénye volt, mindig elérte, amit akart, ennek ellenére soha nem tűnt elégedettnek. Rasmusnak eközben szülei figyelméért és elismeréséért nővéreinek belharca az árnyéka vetületében kellett megküzdenie. Három nagyon különböző gyermekkori élmény ütközik a regényben, de vajon kié a valós kép, egyáltalán lehet -e mindhárom testvérnek igaza, hiszen, ahogy ők látták/ják a valóságot az megmásíthatatlan és egy életre meghatározó saját emléke mindegyiküknek. De vajon meddig lehet megbízni az emlékek igazában? Az író ismét, mint azt előző regényeiben tette, mindhárom perspektívából monitorozza az igazságot, miközben hármuk kapcsolatának rejtett hálózatából a temetési hangulat csöndjében felsejlik az apjuk halálát megelőző időszak. Először Andrea, a középső testvér szólal meg, aztán Ullis, végül az öccs, Rasmus kezd el beszélni, a monológokból kiderül, a testvérek nagyon keveset tudnak egymásról. A családon belüli kommunikáció érzékelhetően ebben a famíliában soha nem létezett, az egymás iránti érdeklődés sem jellemző rájuk, még most felnőttként sem, amikor mindenki más problémával kénytelen megküzdeni. Lehet -e ezen segíteni, újraépíthető -e a testvérek közötti kapcsolat? Végtelen empátiával, érzékenységgel bonja ki sorsukat az író, melynek során az olvasó mindegyikük szereplőhöz tud kapcsolódni, hiszen ahogyan ők átélték gyermekkorukat bármennyire is különböző, mégis mindegyikük emléke elfogadható igazságként. Értékes regény, az előzmények ismerete nélkül is érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]