Lívia a kis varjú születése után édesanyja, Krú és édesapja, Kráv gondoskodó szárnyai alatt kezdte meg életét. Az anyuka figyelmét azonban nem kerülhette el, hogy négy gyermeke közül sajnos Lívia a leggyengébb, férjével együtt szomorúan megállapították, hogy fiókájuk kelésgyenge, azaz talán sohasem   [>>>]

Lívia a kis varjú születése után édesanyja, Krú és édesapja, Kráv gondoskodó szárnyai alatt kezdte meg életét. Az anyuka figyelmét azonban nem kerülhette el, hogy négy gyermeke közül sajnos Lívia a leggyengébb, férjével együtt szomorúan megállapították, hogy fiókájuk kelésgyenge, azaz talán sohasem tanul meg repülni, de még az is lehet, hogy képtelen lesz az önálló életre. Egy napon, amikor testvérei már próbálgatják szárnyukat, a szülők elrepülnek, hogy a közeli büfé mellé lehulló finomságok maradékából táplálékot vigyenek fiókáiknak. Ezalatt Lívia addig mocorog, mi kiesik biztonságot adó fészkéből, ezután a hazatérő szülők kétségbeesetten kezdenek keresésébe. Líviát ekkor már egy férfi felvette és pólójába csavarva elvitte a közelben élő Szárnyas Asszonyhoz, akiről mindenki tudja, hogy valamennyi kóbor, elhagyott állatot a védőszárnyai alá vesz. Líviára itt nagyon szép napok várnak, barátjának, családtagjainak tekinti a tyúkokat, a cicát, a kutyát és az állatsereglet valamennyi tagját, akik a kedves hölgy udvarában élnek. Egy napon azonban varjúcsapat száll el a ház fölött, hívják magukkal Líviát, aki velük tart, de nemsokára úgy érzi, nem tudja elfelejteni igazi családját, ahol otthonra talált és a szíve visszaviszi Szárnyas Asszony udvarába, annak legnagyobb örömére. A szívet melengető mesét Egri Mónika a szöveggel harmonizáló rajzai kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]