A filozófus író első, A világ mint téveszme (2015) című kötetében az emberi lét alapkérdéseire - mint ki vagyok én?; mi az életem értelme?; mi lesz, ha meghalok? -- keresett válaszokat, az ókori görögök és az indiai gondolkodókat is segítségül híva. E mostani, immár nyolcadik könyvében a buddhizmus   [>>>]

A filozófus író első, A világ mint téveszme (2015) című kötetében az emberi lét alapkérdéseire - mint ki vagyok én?; mi az életem értelme?; mi lesz, ha meghalok? -- keresett válaszokat, az ókori görögök és az indiai gondolkodókat is segítségül híva. E mostani, immár nyolcadik könyvében a buddhizmus gondolkodói rendszerével ismertet meg 189 számozott tétel sorában. Első, mottónak beillő kulcsmondata: ?Nem önmagam vagyok, hanem önmagam szemlélője vagyok?. Tornai Szabolcs a metafizika talaján állva, onnét némelykor elrugaszkodva ezúttal is a létezés végső kérdéseit taglalja, most a buddhizmus felől. Szerinte a buddhizmus az előrelátó önfölszámolás, a felülemelkedés apológiája és metodikája. A buddhista elébe megy az elmúlásnak, ő maga előbb múlik el, mielőtt a halála bekövetkezne, ezt pedig a tudata segítségével éri el. Ahogy e gondolkodói rendszer klasszikusa, Adi Da Samray mondta: "Légy a tudat. Szemléld a tudatot. Haladj meg mindent a tudatban." A szerző epikus vénával, olykor novellisztikus formában alkot példázatokat. Például leír egy feszült jelenetet, azt a drámainak ígérkező pillanatot, amikor a fölbőszült bika épp az emberre támadna. Aztán e félelmetes helyzet látomássá oldódik, a bika szőre hóprémmé változik, oázissá, ahol a sivatagi vándor a szomját olthatja. Hasonlóan komor, egyben groteszk szituáció egy kivégzés deliriumos láttatása, ahogyan a hóhérok a megégetett ember holttestét karon fogják és megsétáltatják. Beszédes példázatot vesz a Rigvédából: két madár ül a fügefán. Az egyik csipegeti a gyümölcsöt, a másik csak figyel. Nyilvánvaló, hogy a táplálkozó madár függő helyzetben van, a szemlélődő elfogulatlan és szabad, tudata tiszta és határtalan. Az epikus példázatokkal váltakoznak a metafizikai jelentésű okfejtések, például a tiszta tudat hét pontba foglalt meghatározása (8. tétel). Szerinte a tiszta tudatnak nincs szüksége tapasztalatra; a szerző sorra veszi a tárgy nélküli tudat jellemzőit (9. tétel). Aztán több helyütt, gondolatébresztő módon kitér Buddha vitatható nézeteire is (10. tétel), hogy aztán szellemes szójátékkal szemléltesse mondandóját: ?Buddhista apokrif: / Inspirál az énspirál? (11. tétel). Tornai Szabolcs tehát epikus példázatokkal, tantörténetekkel, tézisnovellákkal fölváltva elmélkedik a buddhizmus tanításairól. Így szándékozik eljuttatni olvasóját a buddhista-szkeptikus felülemelkedettség tudatállapotába. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]