A kortárs francia próza kiemelkedő alkotójának e regényében a családi, rokoni kapcsolatokat és általában az emberi viszonyok szövedékét ábrázolja, egy kiterjedt család több nemzedékre kiterjedő történetében. A történet pedig 1908-ban, Chanterelle-ben, a Léoty és a Lachalme családok fészkében   [>>>]

A kortárs francia próza kiemelkedő alkotójának e regényében a családi, rokoni kapcsolatokat és általában az emberi viszonyok szövedékét ábrázolja, egy kiterjedt család több nemzedékre kiterjedő történetében. A történet pedig 1908-ban, Chanterelle-ben, a Léoty és a Lachalme családok fészkében kezdődik. A mű cselekményének - a cím sugallata ellenére nincs egyetlen központi alakja, számos szülő, gyerek, testvér, rokon, ismerős összeszövődő élete jelenik meg a lapokon. A fejezetek címei egy-egy pontos dátumot jelölnek meg, és ennek a napnak az epikus keretében jelenik meg az aktuálisan tucatnyi szereplő, rokon, iskolatárs, nagynéni, unoka, szerető - mindnyájan a maguk egyéniségét, sorsát viselve. ***Az írónő matt színű köznapokban ábrázolja az otthon, a család belső világát, de amilyen szürke a miliő, olyan érzékeny a belső világok megjelenítése. E köznapokba azonban olykor beleszól a történelem; 1919-ben Paul Lachalme a líceum kollégiumában azért bánkódik, mert még nem töltötte be a 16. életévét, így nem jelentkezhet önkéntesként a hadseregbe, pedig ő hős akar lenni, nem gyerek. Az 1945 őszi beszélgetésekben is sok szó esik a világháború történetéről, ki hogyan viselkedett a megszállás alatt. De ezek inkább kivételes helyzetek, a dátumok jelezte epizódok a köznapok világát idézik meg, mégpedig sajátos módon: a létérzékelés aprólékos leírásával. Az írónő részletezi, hogy a szereplők milyen szagokat éreznek, milyen zamatokat ízlelnek, milyen hangokat hallanak, és ezekhez milyen képzeteket társítanak, ezekből mi mindenre következtetnek. Marie Héléne Lafon regényének elbeszélhető cselekménye talán nincs is, minden epizód témája a családi, rokoni kapcsolatok természete. A 20. század első éveiben kezdődő történet 2008-ban, stílszerűen a temetőben ér véget, innen pillant vissza az írónő a családok elmúlt száz esztendejére. A regény szövege csupa apróságból épül föl, érzetekből, futó benyomásokból, gondolatfutamokból, helyenként minuciózus, helyenként lírai ábrázolással. Így ír az emberi kapcsolatokról, az identitáskeresésről, az idő múlásáról, a köznapok csöndes, szinte észrevétlen drámáiról. Szereplői egymásba gabalyodott sorsában mutatja meg, mit jelent az otthon, a család, amely a köznapok nyűgei és problémái mellett mégis az emberi élet legfontosabb közege. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]