Gudrún Brjánsdóttirt az izlandi irodalom új hangjaként emlegetik, stílusára jellemző a hétköznapi helyzetek abszurditásának megragadása, az emberi esendőség szeretetteljes ábrázolása. Regénye generációs portré, amely a mai huszon- és harmincévesek kapunyitási pánikját, bizonytalanságait és   [>>>]

Gudrún Brjánsdóttirt az izlandi irodalom új hangjaként emlegetik, stílusára jellemző a hétköznapi helyzetek abszurditásának megragadása, az emberi esendőség szeretetteljes ábrázolása. Regénye generációs portré, amely a mai huszon- és harmincévesek kapunyitási pánikját, bizonytalanságait és útkeresését mutatja be. Hjalti klímaszorongással, kényszerbetegséggel küzd. Életére hatalmas romhalmazként tekint: barátnője nemrégen elhagyta, folyamatosan álmatlanság kínozza, időnként hallucinációi vannak: képzeletbeli rovarokat lát mindenhol. Egy éjszaka, a szomszédjában hangos bulit tartanak. Hjalti kimerülten a zajtól és álmatlanságtól átmegy, hogy csendre bírja a lakót és vendégeit. Ekkor csöppen bele a különös közegbe, a Kakaóklub nevű önsegítő csoport tagjai közé, ezeknek a fiataloknak a kakaószertartásokkal és meditációkkal átszőtt világába, ahol semmi sem az, aminek látszik. A fiatal férfi akaratán kívül, talán tehetetlenségéből fakadóan alámerül ennek a szokatlan közösségnek az életében, amely egyszerre kínál a valóság előli menekülést és egyfajta spirituális utazást. A szerző humorral és gyengéd iróniával kezeli a magány a mentális egészség egyébként súlyos problematikáját, miközben tűpontos rajzot ad a kortárs izlandi (és egyben európai) fiatalok életérzéséről. Remek történet, az olvasó pedig legyen bármely korosztály tagja, szurkol a szerethető központi figurának, a kissé esetlen Hjaltinak, hogy a fiatal férfi mielőbb rátaláljon a talmi csillogástól mentes valódi boldogságra. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]