A kortárs magyar próza egyik legjelentősebb alkotójának fiatal évei példázatszerűen sűrítik magukba a 20. századi kelet-közép-európai történelem szocialista korszakának durva és abszurditásig menő megpróbáltatásait. Édesapját 1950-ben, őt magát 1952-ben, 16 évesen tartóztatták le, mindketten   [>>>]

A kortárs magyar próza egyik legjelentősebb alkotójának fiatal évei példázatszerűen sűrítik magukba a 20. századi kelet-közép-európai történelem szocialista korszakának durva és abszurditásig menő megpróbáltatásait. Édesapját 1950-ben, őt magát 1952-ben, 16 évesen tartóztatták le, mindketten börtönbüntetést szenvedtek el. Ez a súlyos élettapasztalat kevéssé közvetlenül - kivétel talán csak a Plusz-mínusz egy nap (1974) című elbeszélés -, sokkal inkább áttételesen, az emberi kiszolgáltatottság, a zárt hatalmi rendszerek és az embertelen körülmények ábrázolásában ölt formát. Személyes sorsából építette föl prózai életművét, de nem autofikciós módon, hanem közvetett formában, minden pátosz nélkül, inkább egy sajátosan komor látásmódból kiindulóan; továbbá annak az alapkérdésnek a megjelenítésében, milyen a hatalom és az egyén viszonya, milyen kényszerek szabják meg az ember sorsát, amelyet aztán kénytelen elviselni. Pályája novellák közlésével kezdődött az 1960-as évek derekán, második felében, és mindvégig ez a műfaj maradt a saját igazi terrénuma, regényei is voltaképp novellafüzérek. 1982-ben telepedett át Magyarországra, és bár a neve korábban is ismert volt a magyar nyelvterületen, az igazi áttörést a Sinistra körzet (1992) hozta meg számára. Ahogyan számos műve, úgy ez a novellafüzér formájú regény is az isten háta mögötti hegyvidéken játszódik, és a totalitárius hatalmi rend abszurd, félelmetes, olykor csak sejthető elnyomó gépezetét ábrázolja. Műve a hatalomnak és a természetnek kiszolgáltatott emberről szól, a sors elviselésének kínjairól. Bodor Ádámnál a táj sosem csak környezet; borzongató, komor szépségével a szereplők közé tartozik, sőt olykor főszereplővé lép elő, mint az e kötetnek címet adó Behavazott lábnyomok vagy a Milyen is egy hágó? című darabokban. Bodor Ádám hegyes-völgyes tájai mindig határvidékek, távoli, elhagyatott körzetek, egy mitikus földrajz természeti képződményei; ebben a kérges közegben mozognak, bolyonganak fura nevű, a nemzeti hovatartozásuktól szinte megfosztott hősei. Ők testesítik meg a mindennapok túlélésének csöndes, olykor abszurd drámáját. Az író 1968 és 2019 között keletkezett prózáinak vaskos kötete is a ?helyekről? szól, erre utalnak kissé talányos fejezetcímei: Itthon; Otthon; Imitt-amott; Bárhol; Máshol; Valahol; Sehol. E részek gondolati, motivikus értelemben tagolják a kötet több mint 120 írásművét, amelyeknek egyöntetű és fontos karakterjegye a takarékos fogalmazásmód, a kevés szóval sokat mondás, az utalásos, drámai hatású sejtetés. Az életműről teljes áttekintés adó vaskos kötet minden szépirodalmi gyűjteményben helyet kaphat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]