A hazai avantgárd, a kísérleti-akusztikus líra, a képvers ismert alkotója az 1990-es évek dereka táján fordult a poétikai hagyományok, a klasszikus formák felé. Ez az új kötete is megerősíti ezt a róla való tudást, ugyanakkor új vonásokat is húz a költő arcképéhez. Könyvének fő motívuma az öregedés   [>>>]

A hazai avantgárd, a kísérleti-akusztikus líra, a képvers ismert alkotója az 1990-es évek dereka táján fordult a poétikai hagyományok, a klasszikus formák felé. Ez az új kötete is megerősíti ezt a róla való tudást, ugyanakkor új vonásokat is húz a költő arcképéhez. Könyvének fő motívuma az öregedés gondolata, meg az - aminként a címe is mutatja -, hogy az idősebb kor magánnyal jár. Nem föltétlenül egyedüllétet jelent ez, inkább azt, hogy az öregedés gondolatát az ember magában hordozza, magának kell elfogadnia, földolgoznia. A nyitó vers, a hagyományos alakzatban szóló Vár az apám is az elmúlás gondolatát formafegyelemmel ölti versbe; a rég halott apa hívja a fiát, aqki felel is: "Elmennék hozzá, ha hívna, / és úgy érzem, hív. Sietek nagyon". A kötet első fejezete az Öregember-szonettek címet viseli; itt 27 klasszikus formájú költemény olvasható. Ezek mindegyike emlékezés és számvetés, az alapgondolatuk pedig ugyanaz, amit Az idő című darabban fogalmaz meg: ?Fogyatkozik, látod, / kicsorbul az idő. / A sötétség, érzed? / köröttünk egyre nő?. Petőcz András körbejárja, aprólékosan és poétikusan ábrázolja az öregedés gondolatát, és mindazt, ami az időskorral jár, az álmatlanságot, a betegeskedést, a magányosságot, a szorongást (Beteg; Alig; Hajnal; Szomor; Szorong). A második, Apám a nappaliban című fejezet 12 versében a szüleire és elődeire, pályatársaira emlékezik. Édesapja és édesanyja alakja mellett megidézi Tandori Dezső, Petőfi, Csukás István, Szombathy Bálint, Fecske Csaba szellemalakját, hogy aztán újra meg újra visszakanyarodjon az idős emberhez, az emlékeiben élő önmagához: "Jövő nincs. / Nem is lehet. // Vagyok magam, / s van, aki ő" (Tekintet). A kötet szinte minden darabját az elmúlás sejtelme, illetve tudása teremtette, e gondolatkör szinte valamennyi részletét, változatát alkotta meg a költő, egyben bemutatja, hogy tekintélyes erudícióval és magabiztosan műveli a hagyományos formakultúrát, miközben e kötetbe is bekerült néhány formabontó darab, dalszöveg (Selah-versek). Petőcz András az időskor minden vonását fölmutatja, a szomorút, a méltóságteljest, a lélekgazdagító emlékezést és a megnövekedett bölcsességet, és azt, hogy ez az életkor valahol mégis egy lehetőség új életszemlélet kialakítására. És mindeközben tanulságos bizonyítéka annak, hogy számos, az avantgárd, a modernitás jegyében indult pályatársához hasonlóan ő is visszaklasszicizálódott. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]