Ambrus Judith lélekben gazdag, finoman formált lírájának öt legfőbb témamotívuma a szülőtáj, azaz a Balaton vidéke, azután a szerelem, a család, az utazás és az időmúlás hol mámoros, hol melankolikus szemlélete. Versvilágának esszenciális példánya a válogatott versek kötetének élére került   [>>>]

Ambrus Judith lélekben gazdag, finoman formált lírájának öt legfőbb témamotívuma a szülőtáj, azaz a Balaton vidéke, azután a szerelem, a család, az utazás és az időmúlás hol mámoros, hol melankolikus szemlélete. Versvilágának esszenciális példánya a válogatott versek kötetének élére került költemény, a Mielőtt elérném a túlsó partot. A lírai alany utazása kettős értelmű, nem csak a vihartól vad Balatonon való átkelésről van szó, vagyis az élet nehézségein való túljutásról, hanem a Styx folyón való átkelésről is, az életet a haláltól elválasztó vízen. A ladik utasa visszanéz az életére, mérleget készít, mert tudja, odaát nem lesznek álmok, szerelmek és csókok. De addig is visszatekintve megköszöni a teremtés átélt csodáját, az élet megannyi szépségét: "Köszönöm az őszbe hajló szerelmet, / az éjeket és a nappali fényt, / mely borús napokon véd, melenget, / amíg elcsitulok, mint a parti szél". Az első fejezet a szülőföld, a Balaton vidékének szépségét írja le sokféle nézőpontból és változatban, legtöbbször impresszionista módon és emlékező attitűddel (Balatoni impressziók; Októberi Balaton; A tó hatalmában; Otthonom, örökké). A tájkép impresszionista foltjaiból összeálló tablókép rendre ódai szárnyalásúvá válik, visszafogott pátoszú tájhimnusszá. Ám e rajongó tájszemlélet horizontján olykor komor gondolatok felhői is beúsznak (A lellei temetőben; Az őszi ködben titkok bújnak meg). A szerelemről, a párkapcsolatról szóló versek ciklusát (Szerelmek, álmok) is valami finom árnyalású kettősség lengi be, a lelki békébe, a harmóniába elégikus borongás vegyül, ami leginkább az érzelmi mámor elmúltának a féltése. E fejezet anyagban is jól megfigyelhető Ambrus Judith sajátos ütemhangsúlyos versalakzata: a három darab négysoros, rendre keresztrímes strófát egy kétsoros, páros rímelésű verszárás követi. Külön fejezetet kaptak a messzi tájakat leíró költemények (Utazásaim), valamint az idő múlásával szembenéző darabok (Időszembesítés). Ez utóbbiakban a már ismert kettősség, a himnikus szárnyalás és a melankolikus merengés szintén emlékezésformát ölt, de létfilozófiai távlatot kap (Régi szép emléket simogatok; A hajnal megrázza csengettyűjét; Elmúlt hát ez az év is). Ambrus Judith kifinomult szépérzékről, lelki szenzibilitásról tanúskodó, hagyományos formakultúrát megtestesítő, gondosan stilizált költészete a magyar impresszionista tájlíra hagyományainak méltó követője. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]