Különös, érzéki és melankolikus történet ez a gyászról, az emlékezésről és az ételekhez kapcsolódó érzelmi kötődésekről. A mágikus realizmust, a gasztronómiai regényt, a romantikát és a szellemtörténetet ötvöző könyv középpontjában Konstantin Duhovny áll, egy ukrán bevándorló család fia   [>>>]

Különös, érzéki és melankolikus történet ez a gyászról, az emlékezésről és az ételekhez kapcsolódó érzelmi kötődésekről. A mágikus realizmust, a gasztronómiai regényt, a romantikát és a szellemtörténetet ötvöző könyv középpontjában Konstantin Duhovny áll, egy ukrán bevándorló család fia Brooklynból, aki gyermekkorában különös képességre tesz szert: megérzi a halottak kedvenc ételeinek ízét. Nem sokkal azután, hogy Kosztya családja Ukrajnából New Yorkba költözik, az apja, Szergej váratlanul meghal. A fiú utolsó emléke apjáról egy veszekedés: aznap reggel kiabált vele, mert az apja túl elfoglalt volt ahhoz, hogy játsszanak. Nem sokkal később az apa meghal, és a bűntudat egész életére rátelepszik Kosztyára. Pár nap múlva egy uszodában ülve hirtelen olyan ízt érez a szájában, amit még soha nem evett: csirkemájat hagymával és kaporral. Azonnal felismeri, hogy ez az apja kedvenc étele volt. Ettől kezdve újra és újra különös ízek jelennek meg a szájában - mindig olyan emberekhez kapcsolódva, akik már meghaltak. Amikor elmondja ezt az anyjának, Vera pánikba esik; attól tartva, hogy fia megőrült, pszichiátriára küldi. Kosztya idővel megtanulja leplezni a képességét. Harmincéves korára egy lepukkant bárban mosogat New Yorkban. Egyik este egy gyászoló férfi érkezik a bárba, aki a halott feleségére akar inni. Kosztya szájában hirtelen megjelenik egy koktél íze, és ösztönösen elkészíti az italt, és amikor a férfi beleiszik, megjelenik előtte a felesége szelleme. Kosztya ráébred, hogy képes kapcsolatot teremteni élők és holtak között az ízeken keresztül. Maura, egy titokzatos jósnő elmagyarázza neki, hogy amit átél, azt "clairgustance"-nak nevezik: a halottak ízemlékeinek az érzékelése. Maura figyelmezteti, hogy veszélyes a halottak étkeit elkészíteni, mert azzal áttöri az élők és a holtak világa közötti határt... Daria Lavelle regénye különösen erős a hangulatépítésben: egyszerre groteszk, romantikus, humoros és mélyen szomorú. Azoknak ajánlható igazán, akik szeretik a mágikus realista történeteket, az érzelmileg intenzív családregényeket, valamint az olyan könyveket, ahol az étel az emlékezet és az emberi kapcsolatok nyelvévé válik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]