A regény főszereplőjét, Alizt látszólag irigylésre méltó életének hátköznapjaiból, döntéseinek, félmegoldásainak, csendes halmozódása zökkenti ki. Rádöbben, folyamatosan azonos viselkedésmintákat követ, újra és újra ugyanazokat a megalkuvó szerepeket játszotta el a kapcsolataiban, mindennapjaiban.   [>>>]

A regény főszereplőjét, Alizt látszólag irigylésre méltó életének hátköznapjaiból, döntéseinek, félmegoldásainak, csendes halmozódása zökkenti ki. Rádöbben, folyamatosan azonos viselkedésmintákat követ, újra és újra ugyanazokat a megalkuvó szerepeket játszotta el a kapcsolataiban, mindennapjaiban. Olyan elhallgatások és elfojtások kísértik, amikor a fontos pillanatokban nem merte felvállalni a saját igazát. Rádöbben, a múltban hozott döntései és az emberi kapcsolatai nem az őszinte vágyaiból fakadtak, így sosem élhette meg a valódi, önfeledt boldogságot. Amikor Aliz szembesül azzal, hogy megalkuvásai miatt az idő észrevétlenül elfogyott, álmait hívja segítségül, hogy a múltat gondolatban újraírva keressen feloldozást. A belső feszültség feloldására az író az álommotívumot használja eszközként. Aliz éjszakánként visszatér a múltjába, hogy gondolatban átírja döntéseit. Ez a szürreális tér - ahol a szobáknak nincs fala, az arcok elmosódnak - tökéletesen mintázza a főhős zaklatott, kapaszkodókat kereső lelkiállapotát. A szerző a belső feszültséget apró, finom hangulati elemekkel érzékelteti, metaforáival remekül ragadja meg azt az állapotot, amikor az ember élete papíron tökéletes, de legbelül mégis érzi, hogy valami nincs a helyén. A szövegben központi szerepet kap a ki nem mondott szavak súlya, a párbeszédek hiánya, a némaság és a csend nem a kommunikáció képtelenségét, hanem a belső magányt és a megnyugvás keresését szimbolizálja. Az egyes szám első személyű mesélésmód és a könnyen emészthető, sallangmentes mondatszerkesztés miatt az olvasó azonnal Aliz helyébe tudja gondolni magát. Nem külső szemlélőként tekintünk rá, hanem vele együtt éljük át a múlt átírásának fájdalmas vágyát. A kötet jól megírt, hiánypótló alkotás a kortárs magyar lélektani irodalomban, szakít a klasszikus, hatásvadász drámákkal, és helyette a hétköznapi fásultság mélyének titkait tárja fel. Elsősorban azoknak érdemes elolvasniuk, akik kedvelik a belső monológokra épülő, meditatív, önismereti regényeket, életközepi válsággal vagy újratervezéssel küzdenek, és úgy érzik, a külső sikerek ellenére elakadtak az életükben. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]