A kötet Szabó Magda szülővárosáról, a holtáig hazájának tartott Debrecenről szóló esszéit, emlékezéseit, újságcikkeit tartalmazza. Mint a bevezetőként olvasható vallomásában írja: három évtizede él a fővárosban, de sosem lesz pesti; "debreceni maradtam, örökre köt a város, mint kötötte egykor az   [>>>]

A kötet Szabó Magda szülővárosáról, a holtáig hazájának tartott Debrecenről szóló esszéit, emlékezéseit, újságcikkeit tartalmazza. Mint a bevezetőként olvasható vallomásában írja: három évtizede él a fővárosban, de sosem lesz pesti; "debreceni maradtam, örökre köt a város, mint kötötte egykor az őseimet, családtagjaimat is". Ebben a Szentimentális séta Debrecenben című esszében nemcsak a város részleteinek, utcáinak képeit idézi föl, de analizálja a maga "elfogult" szemléletmódját is. Ahogy jár-kel a városban, minduntalan előjön a múlt, a város közösségi és a maga személyes emlékezete. ***A kötetnek címet adó írás a pályaudvarra való megérkezéssel kezdődik; megszemléli a váróterem hatalmas Domanovszky-freskóját, és emlékezik, hogyan nézett ki az állomás az 1944. júniusi bombázás után. A városban tett sétája során fölkeresi a nevezetességeket, és azokat a helyeket, amelyek csak számára nevezetességek. Itt árulja el, hogy Debrecen földjéből néhány rögöt őrizget egy kis dobozkában pesti otthona íróasztalfiókjában. Fölidézi családja és a város egymásba szövődő történetét, a Tiszántúl protestáns szellemiségét, és azt, hogy ebben a tradicionális szellemi közegben ő miként cseperedett föl. A violaszín. A cívis város köszöntése című rövid cikke a város régi polgárairól szól, akiknek az életét szigorú szabályok keretezték, olyan etikett Ī írja --, amilyen még a Napkirály udvarában sem volt. A Termékeny sivatag fölnevelő iskolájáról szól, a Református Kollégium Dóczi Gimnáziumáról, amely intézet "kálvinista lányokat nevelt, genfi mesterünk igényeinek megfelelően". Ugyancsak iskolájára gondol vissza a 60. éves érettségi találkozója alkalmával; ír a nagysikerű Abigél keletkezéstörténetéről, és megidézi a régi idők ma már legendássá vált alakjait, így a Möszjőnek nevezett urat, aki hajdan a lánygimnázium turistacsapatának kísérője volt. A Kortárs folyóirat 1972-es évfolyamában megjelent, írókhoz intézett körkérdésre válaszolva beszél arról, neki, az írónak milyen kapcsolatai vannak a szereplőivel, köztük a Pillanat című regénye egyik figurájával, aki nem volt más, mint Ágyai Szabó János esperes. Szabó Magda tíz esszéje Debrecen és az írónő kapcsolatának eltéphetetlen szálait szövi egybe, amelyek összetartozó helyeket, alakokat, történeteket és szellemiséget jelenítenek meg. A kötet Debrecenben eminens helyismereti kiadványnak számít. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]