A közelmúltban elhunyt kiváló nyelvész-műfordító, Nádasdy Ádám, bár a magyar nyelvről ír, teszi ezt nem rigorózus szakemberként, hanem a hivatása iránt érezhetően rajongó, hatalmas erudícióval bíró művelt főként. Természetesen Nádasdy Ádám nem lehet laikus; a magyar nyelv legmélyebb ismerőjeként   [>>>]

A közelmúltban elhunyt kiváló nyelvész-műfordító, Nádasdy Ádám, bár a magyar nyelvről ír, teszi ezt nem rigorózus szakemberként, hanem a hivatása iránt érezhetően rajongó, hatalmas erudícióval bíró művelt főként. Természetesen Nádasdy Ádám nem lehet laikus; a magyar nyelv legmélyebb ismerőjeként mutatja be a számára kedves témát, elegánsan és könnyedén, finom humorral vezetve be az olvasót annak mélyebb és mélyebb rétegeibe***, olyan részeibe, ahova átlag "földi halandó" egyébként nem akar, nem tud eljutni. Stílusa nagyon olvasmányos, könnyen követhető, egyszerűen fogalmaz, röviden és szellemesen magyaráz, remek példákat hoz, rendre meg-meglepve az olvasót egy-egy csodás poénnal. Kötetét egyfajta általános bevezetőnek szánja, kedvcsinálónak, rámutatva, hogy a magyar nyelv mennyivel színesebb, gazdagabb, mint azt az iskolai nyelvtanórák sejtetni tudják, és mennyivel hétköznapibb, reálisabb, mint azt a "szakrális" nyelvészet értelmezi. Az első részben a magyar nyelv eredetével, rokonnyelveivel és fejlődésével foglalkozik. A folytatásban bemutatja szerkezetét (rendszer és nyelvtan, mondattan, szóalaktan), ír a magyar szókincsről, a nyelv folyamatos változási módjairól, eredetéről (és az ezek mellett szóló szakmai bizonyítékokról), valamint az írás és a nyelv viszonyáról, együttlétezéséről. Az ajánlott irodalommal záruló könyv jó szívvel ajánlható a középiskolás korosztály számára, és mindenkinek, aki szívesen olvasna, tájékozódna hiteles forrásból anyanyelvünkről. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]