A kötet műfajilag nehezen besorolható, memoár-szilánkok, kultúrtörténeti esszék, anekdoták és útirajzok keverednek benne. Ez a töredezettség ? amelyet maga a szerző is ?prózai foszlányokként? definiál, tökéletesen rímel a beat-irodalom - az ötvenes évek amerikai fiatalságának kételyeit,   [>>>]

A kötet műfajilag nehezen besorolható, memoár-szilánkok, kultúrtörténeti esszék, anekdoták és útirajzok keverednek benne. Ez a töredezettség ? amelyet maga a szerző is ?prózai foszlányokként? definiál, tökéletesen rímel a beat-irodalom - az ötvenes évek amerikai fiatalságának kételyeit, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságát, rossz közérzetét kifejező - spontán, kollázsszerű építkezésére. A szövegek hangvétele rendkívül közvetlen, mentes mindenféle akadémiai merevségtől vagy utólagos szépítéstől. A szerző 1986-ban távozott Magyarországról, először Hollandiába ment, majd innen ?dobbantott? az Egyesült Államokba, ahol személyesen találkozott a beat irodalom legnagyobbjaival (például: Allen Ginsberg, Gregory Corso, Ferlinhetti).*** Politikai menekültként együtt élt ezzel a közeggel, szerves részévé vált az amerikai irodalmi vérkeringésnek, ez a viszonya mélyen megélt egzisztenciális életérzésben, politikai-filozófiai nyitottságban, szabad, sűrített kifejezésmódban nyilvánul meg. Bár a szerző ?minimalista természetköltőként? határozza meg magát, zsigereiben és szabadságvágyában teljes mértékben a beat szellemiségét viszi tovább. Most megjelent kötete, bő másfél évtizedes, tengerentúli bolyongásnak páratlanul izgalmas, prózai és esszészerű lenyomata, amelynek gerincét a St. Louis?San Francisco?Brooklyn tengelyen való utazások adják. A folyamatos úton lét (az eredeti kerouaci ?On the Road? életérzés) azonban nem céltalan tévelygés, hanem a tapasztalatszerzés egyetlen legitim módja. Gyukics vonzalma a szubkultúrák iránt a New York-i kávézók, az ír kocsmák, a színházi underground kísérletek és az észak-amerikai indiánok rezervátumainak valóságában manifesztálódik. Allen Ginsberg, Gregory Corso vagy éppen Michael McClure nem elérhetetlen bálványokként jelennek meg, hanem hús-vér emberekként, akikkel együtt iszik, vitatkozik vagy éppen hallgatja a fellépéseiket. A kötet, több mint egy emigráns magyar író visszaemlékezése, azt is bizonyítja, hogy a beat nem halt meg a 20. századdal, mert amíg létezik az elnyomás elleni zsigeri protestálás, a kulturális nyitottság és a kompromisszummentes szabadságvágy, addig a beat életérzésként és alkotói attitűdként ma is érvényes megszólalási forma. A költő saját készítésű fotói nemcsak dokumentálják a leírtakat, de ?vizuális horgonyként? mélyítik el a kilencvenes évek Amerikájának nosztalgikus, mégis nyers atmoszféráját. A beat-irodalom, az underground kultúra rajongóinak érdemes ajánlani, azoknak, akiknek könyvespolcán ott lapul Jack Kerouac Útonja vagy Allen Ginsberg Üvöltése, ez a könyv kötelező darab. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]