Az első ízben 2010-ben megjelent könyv több műfajú tényirodalmi alkotás, egyszerre viseli magán a memoár, a napló, a lélektani próza, a mozaikos szerkezetű, idősíkokat váltó életrajzi regény vonásait. Két főszereplője: anya és lánya; cselekménye: közös életük megannyi epizódja; üzenete: a   [>>>]

Az első ízben 2010-ben megjelent könyv több műfajú tényirodalmi alkotás, egyszerre viseli magán a memoár, a napló, a lélektani próza, a mozaikos szerkezetű, idősíkokat váltó életrajzi regény vonásait. Két főszereplője: anya és lánya; cselekménye: közös életük megannyi epizódja; üzenete: a szülő-gyermek kapcsolat összetettsége. A könyv nyitánya siratás, a gyász, a nem rég eltávozott anya hagyta űr fájdalma. A szerző magába roskadva tűnődik: ?Voltak megtalált, megszentelt pillanatok. Percek, órák. Voltak vallomások. Nem mondom, hogy kitöltötték napjainkat, de voltak. És felülírtak mindent. (?) Erről akar mesélni ez a könyv?. ***A szerző a gyász jelen ideje felől tekint vissza, elbeszéli, hogyan vitte el a mentő szívbeteg édesanyját, fölidézi kórházi látogatásait, aztán emlékezik közös életük számtalan epizódjára. Megjegyzi, anyja nem szeretett puszilkodni, holott az írónő kislányként vágyott az ölelésre, simogatásra. Aztán visszatérve a közeli múltba, leírja, hogyan fürdette nagybeteg anyját, aki ekkor kezet csókolt a lányának. Schäffer Erzsébet a magáé mellett édesanyja emlékeiből is bőven idéz, hogyan élte át az asszony Budapest ostromát; aztán a szerző régi fotográfiákat nézeget, amelyeken számára ismeretlen alakok is láthatók, mint a hajdan Amerikába kivándorolt nagyapja. Az írónő kötöttségek nélkül ingázik az időben, hol anyja hallomásból ismert emlékeit, hol a magáéit idézgeti; hol édesanyja szavait, gondolatait rekonstruálja, hol a maga eszmefuttatásait közli, rendszerint a tanulságok levonásával, az életbölcsességek megfogalmazásával kiegészítve. Aztán fölidézi egy beszélgetését Polcz Alainnel az öregségről és az elmúlásról; eltűnődik, hányféle arca van az embernek, hiszen mást mutat a családjának és mást az idegennek; és van gondolata arról, hogyan lehet szépen megöregedni. Aztán újra visszatér a múltba, 1946-ba, amikor Schäffer Antal gazdálkodó feleségül vette a temesvári születésű Fixner Margitot, akiről vőlegénye megállapította: ?Nincs semmije, de szíve van!?. A kötet az anya-lánya kapcsolat mintegy harminc történetét idézi meg tematikus fejezetekbe osztva: Anyuval egy szobában; Anyuval a kertben; Anyuval az éjszakában; Anyuval a hétköznapok stb. A történetfüzér záró képe azé a szentestéé, amely már az édesanya nélkül telt el. A temesvári lány immár negyedik kiadásban mesél a szülő-gyermek, anya-lány kapcsolat profán köznapjairól és lelki mélységéről. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]