Címével ellentétben nem mai értelemben vett népdalokat, hanem népszínmű-melódiákat tartalmaz a nagyalakú reprint kotta-kiadvány, Füredy Mihály és Bognár Ignác munkája. Azonban mint a késő reformkori eredetű színjátéktípus dalainak első nagyszabású (énekhangra és zongorára írt) gyűjteménye,   [>>>]

Címével ellentétben nem mai értelemben vett népdalokat, hanem népszínmű-melódiákat tartalmaz a nagyalakú reprint kotta-kiadvány, Füredy Mihály és Bognár Ignác munkája. Azonban mint a késő reformkori eredetű színjátéktípus dalainak első nagyszabású (énekhangra és zongorára írt) gyűjteménye, mindenképpen úttörő jelentőségű, mára pedig forrásértékű kötetnek minősül. Az eredetileg 1851-ben megjelent mű népszerűségét tükrözi, hogy az elkövetkező tíz évben további két kiadást (1853, 1861) is megért. S annyiban helytálló a cím, hogy a nép ajkán élő dallamok voltak a benne található opusok, amelyek színházakban ugyanúgy felhangzottak, mint az utcán, bálokon vagy kastélyok előadótermeiben. Hiszen tartalmukban javarészt a frissen elbukott szabadságharc eszméjét éltették tovább: ?amit nem mondhatott el a szöveg, közvetíthette a muzsika?. Így megtaláljuk benne a szerelmi éneknek álcázott, átszövegezett Kossuth-nótát is, de rábukkanhatunk Petőfi Sándor, Kisfaludy Károly és Szakáll Lajos megzenésítéseire is Egressy Béni, Szénfy Gusztáv vagy éppen Bognár Ignác komponálásával. A kiadvány jelentőségét mutatja, hogy első felhasználói közé tartozott Johannes Brahms, aki örökzöld Magyar táncok sorozatát is innen merítette, vagy Mosonyi Mihály, aki többrészes, zongorára szánt, rapszódiaszerű dalfeldolgozásainál szintén e gyűjteményre támaszkodott. A 19. század daltermését felvonultató kottás kiadványhoz Sziklavári Károly miskolci zenetudós, a helyi szimfonikusok zenei szakreferense írt magyarázó előszót. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]